1-es szoba(kezdőknek)

A szoba lakói:
-Stefan Ludger
-

*Belépek a szobába itt, ahol egyedül lakom, na ez pont jó, itt lesz kialakítva egy újabb bűntanya elmosolyodom. A kisgyerek ott topog utánam, felé nézek majd megszólalok.*
– Mellesleg mi a neved?
– Stevan vagyok.
– Rendben próbálj nem a lábam alatt lenni és figyelj és tanulj.
*Mondtam neki, majd a cuccaimat bevettem az egyik sarokba. Sok ellenségem van ezért óvatosnak kell lennem. Elővettem egy két olyan „biztonsági” eszközt, a kilincsre rákötöttem egy áramkábelt, majd elővettem két távirányítót. Egyiket oda dobtam a kölyöknek.*
-Steve ha mész ki nyomd meg a gombot, vagy egy „kicsit” kellemes élményben lesz részed.
~Mondtam neki, majd cipőstől felfeküdtem az ágyra. Sosem voltam egy tisztaságot szerető ember, jól van ez így nekem, a gyerek majd elrámol utánam. Kell egy kis biztonság, nem szeretném ha ide bárki benyitna, sosem voltam vendég szerető s ezután sem leszek az. Elő vettem pisztolyomat. Vajon miért ijedt meg ettől az a farkas? Amióta csak megharapott, úgy érzem magam mintha egy kiló kokó bennem lenne. Tisztára be vagyok lőve. Na de nem baj, tök jól érzem magam olyan itt vagyok, képességeim is javulnak jobban hallok és jobban látok. Mi a f@szt csinálhatott velem az a vérfarkas? Nem tudom, de minden esetre jót tett velem, superman lettem, vajon a repülés is menne? Áh nem hiszem, de érzem, hogy az erőm is nagyobb lett, de kíváncsi lennék, hogy még milyen képességeim vannak. Elővettem egy kést kést majd bele vágtam a karomba. Nem éreztem nagy fájdalmat, és amikor újra rá néztem nagyon meglepődtem.~
– Nézd már te f@asz kalap, szúrd belém ezt most.
*Mondtam neki majd a fegyvert rá szegeztem hadd lássuk, hogy t@köse a gyerek, a kezébe adtam a kést, a fiú szemébe föl csillant egy fény. Egy lépést közelebb lépett hozzám, majd a kést tövig belém eresztette, remélem, hogy nem tévedtem. Majd térdre estem, a kés még mindig bennem volt, kicsordult pár vércsepp, lassan kihúzom onnét, majd vissza adom a kezébe. Föl állok büszkén és a sebem már nincsen is ott a fiú néz rám kidülledt szemekkel.*
– Látod fiam Istent látsz most.
~Mosolyogtam, majd a kést vissza tettem a helyére. Nálam mindig van minimum egy kés és egy pisztoly, ez nálam már alap dolog. Ha valaki átélte volna az életemet akkor ő is olyan lenne, minden pillanatban arra gondol, hogy ki akarja megölni, de talán ennek köszönhetően vagyok még ezen a kib@szott világon.~

~Egyszer csak arra leszek figyelmes, hogy valaki kopogtat az ajtón, ki a fr@nc lehet az? Fogalmam sincsen, de kívül biztos tágasabb, Steve biztos nem fog ajtót nyitni, tehát ha meg nem szólal, semmi esélye, hogy bejusson. Egyáltalán nem érdekel, hogy ki lehet oda kint egyáltalán nem érdekel nincsenek nekem sem ismerősen itt, sem pedig rokonaim. Azok honnan is lennének? Egy átkozott árvaházban nőttem fel, de ha most ide jönne egy nő, hogy én vagyok az anyád, tuti, hogy leszúrnám, gondolkodás nélkül.Újra hallom kopogni, majd megszólalok.~
-Nincsenek itthon.
*Majd bámultam az ajtót csak vártam, hogy rátegye a kezét a kilincsre, ott lenne aztán neki nemulass, nagy feszültség van abban a kilincsben, tehát eléggé megütné az ismeretlent.*

~Valaki betörte az ajtót, és egy lány bukkant elő. Mit képzel magáról ez a rib@nc? Jól ki nőtt az Isten markából, na de én majd adok neki. Előkaptam az ezüstözött pisztolyom, bizonyára ez is vérfarkas mekkora ereje van neki, tehát hátha ő is meg fog ijedni tőle, mint az előző.~
-Ki a fr@nc vagy?
*Kérdeztem tőle sziszegve. Nem szeretem a vendégeket és főleg nem az olyanokat akik ajtóstul jönnek be a szobába. Meghallom kérdését, majd újra megszólalok.*
-Nem gondolom, hát azt teszem szívi, nem tudom ki a fr@nc vagy de ajánlom melegen, hogy vedd fel a nyúlcipőt.
*Stevan felé fordulok, majd kezébe dobom a kést, ami a épp mellettem volt.*
-Vigyáz vele ha bármi rosszat tesz, ne gondolkodj és ez nem kolonc.
~Mondtam a lánynak. Nem értem, hogy ezt még is hogyan képzelte, nem volt elég világos számára, hogy nem kell ide vendég? Na majd én megtanítom, hogy ismerje meg a kínt és a fájdalmat. Nem is tudja mi az igazi élet biztos bársony párnák közt nevelkedett a kislány~

~A lány bemutatkozik. Mi a f@sz az a alfa nőstény? Mi van, ez a lány középkorban érzi magát, hogy a nőket még nősténynek mondják? Ez még nálam is tahóbb, mosolygok majd mutat egy két pisztolyt. Nagy slussz. Ettől kellene félnem? Céloztak és lőttek is rám, automata fegyverrel, nem fogok besz@rni egy stukkertől.~
-Azt hiszed viccelek én? Nem tudom, hogy mi az az Alfa Nőstény, bogaram elárulok annyit, ez a huszonegyedik század, Steve készülj.
*Mondtam neki majd, bele lőttem a nő jobb combjába, majd utána balba. Én nem vagyok egy jó ember, a lelkem romlott, mi az nekem már egy újabb halál. Mikor belelőttem, Steve a lánynak a jobb a karjába ütötte a kést.*
- Mondtam, én nem viccelek, tehát takarodj, nem akarok szűz lányokat gyilkolászni.... tűnés.
*Kiáltottam rá. Szándékosan nem akartam megölni, még nem tett olyat amiért kellett volna, de ha nem takarodik el gyorsan, meg lesz, amire vár. Amúgy is, nincs kedvem a sitten r@hadni.*

/Olvad/


A lány elég ügyesen kitért a támadásom elől, és a Stevané elől is. Van benne spiritusz, az már szent, de így sem bírom a buráját. Csak nem hiszi azt, hogy nekem parancsolhat egy nő? Ezt hogyan is gondolta ez a rib@nc? Nem tudja akkor még, hogy kivél áll szemben.
– Mit képzelsz magadról? Nem érdekel, hogy ki vagy, az sem, ha az öreg Isten vagy oda fönt, azt is lesz@rom, én csak „CT” parancsait követem, senki másét. Szerintem elég világos voltam és takarodj el a szobából ahová csak te szeretnél. Nekem még Isten sem parancsol.
Mondtam neki, ezzel eléggé kifejeztem, hogy nem hiszek semmiben. Sem emberben, sem pedig Istenben, csak is a fegyverem csövében, semmi másban. Egyre közelebb mentem hozzá, majd megszólaltam. Ekkor már pár centire voltam tőle, éppen hogy meg nem csókoltam a lányt. Szememben fölcsillant egy fény, majd jobb öklömmel behúztam egy jó egészségeset a lánynak, hogy tudja meg, mire is vagyok képes. A lány ettől padlót fogott, azt hiszi érdekel, hogy egy nő. Azok még sokkal veszélyesebbek, mint a férfiak. A lány ott feküdt a padlón, egyet bele is rúgtam, becsuktam volna az ajtóm, csak nem sikerült, mivel valaki betörte azt. Nem foglalkoztam vele mit csinál, nem érdekelt egyáltalán. Elindultam vissza az ágyam fele. Remélem, hogy nem lesz egy bolond ötlete vissza jönni, mert különben még nagyon megjárhatja a dolgot.
– Ebből tanulj. Nekem nem parancsol senki, világos voltam?
Kérdeztem tőle, majd levettem figyelmem róla. Nem érdekelt, csak annyit éreztem, hogy végre megmutattam neki, hogy velem nem szórakozhat senki. És mi gond van azzal, hogy megütöttem egy lányt, vagyis nőt? Ez már nem a lovagok kora, itt már nem számít a becsület. Én öltem már kisgyereket és öreget is, nem érdekel, nekem nincsen önbecsülésem, bármit megteszek ha szükség van rá. Akár saját anyámat is kinyírnám egy szempillantás alatt. Nekem mindenki csak tárgy, aminek hasznát lehet venni, semmi több. Ez a földi Pokol.

A nő valami fejesnek látszik, vagy nem tudom, mert ahogyan észre vettem, elég nagy hatalma van, de sokan ismerik már azt a mondást, hogy „minél nagyobb, annál nagyobbat csattan”. Na ebben az esetben is így fog történni. Ha nem most, majd később. Nehogy azt higgye, amiért most a katonáival elvitet, azért ő fog győzni, mert nagyon is téved. Rajtam nem fog uralkodni senki, és most nagyon le tudnám törölni onnét azt az önelégült tekintet. Közben Stevan kezében még mindig ott van a, kés amit vissza adott a rib@nc.
-Stevan, gyere ide!
Mondtam neki, majd lepattant a késsel a kezében, és utánam rohant. Hát ha azt hiszi, hogy ilyen könnyen fog menni a dolog, hogy megöl vagy megbüntet, akkor nagyon rosszul hiszi, mert nem én soha nem adom könnyen magam. Stevan az egyik katona kezébe üti a kést, amitől kiszabadul az egyik kezem, majd szinte tovább is rohan. Na ez már valami, most már legalább volt annyi bátorsága, hogy megtegye. Ez elég is nekem, ez a kis esély, mivel a pisztolyom is nálam volt. Olyan hülye volt az a rib@nc, hogy vissza adta. Na ez most az egyik embere életébe fog kerülni, gyorsan már húztam is a ravaszt, az egyik katona már holtan esik össze. Célozni azt tudok, és ezzel a csodás fegyverrel még a célpontot sem lehet elvéteni, azt hiszem. Nem tudom miért, de ez a pisztoly hatással volt a vérfarkasokra. Vajon mi lehet benne olyan különleges, ami a többi fegyverben nincs meg? Na, de ezen nem most kell gondolkodnom, az egyik katona még mindig ott van, már éppen akartam is húzni a ravaszt, de ekkor kattanást hallottam. Kifogyott. Áh a….p@csába! Nincs más út, mint a menekülés ez esetben. Szégyen de ez van. Stevan után kiáltok.
– Gyere utánam!
Mondtam neki, majd a gyerek szorosan a nyomomba loholt. Kiszöktünk az ablakon. Nincs kedvem megveretni magamat, hülye lennék. Ott van az ablak alatt az erdő, ott majd el tudok rejtőzni. Stevannel rohanunk befele az erdőbe.